Történeti áttekintés

A kocsitest fejlődése az egész gépjármű fejlődésére jellemző. A mai személygépkocsik nem hasonlíthatók össze az első Benz-Daimler kocsival, amely még csak annyiban különbözött a lovas hintótól, hogy rúdját levágták, motort, és kormányt szereltek rá.

Később a sebesség növekedésével előtérbe került a légellenállás problémája. A szögletek fokozatosan lekerekedtek. Csökkentették a kiálló részeket, a fényszórókat besüllyesztették, a hűtőrácsot lekerekítették. A kerekek a burkolat alá kerültek, a kerékátmérők csökkentek, az ajtókilincsek belesimultak az ajtóba. Mindez a változás kedvező volt a helykihasználásra is, javult a hasznos tér és az alapterület aránya.

A sebesség növekedése magával hozta a magassági méretek csökkentését a stabilitás fokozása és a légellenállás csökkentése céljából. A vezető kilátása megjavult, az ablakok mérete megnőtt. 

Kezdetben a gépkocsikat kis sorozatban készítették. Ehhez legkedvezőbb az ún. vegyes építésmód volt. A kocsitest tartószerkezete acél alvázkeret volt, a karosszéria váza keményfából készült, oszlopokból és keresztmerevítő tartóelemekből állt. A karosszériavázra szegezték, ill. csavarozták az előre kialakított acél burkolatlemezt. Az egyes lemezdarabokat ezután összeforrasztották vagy összehegesztették, természetesen a fától távolabb eső részeken. A karosszéria alsó szélét fa keretezte, s ezt csavarozták az alvázkerethez.

Ezek a kocsitestek meglehetősen nehezek voltak. A tömegcsökkentés felé az első lépést a lemezből sajtolt alvázakkal tették meg, majd a vékony acél-lemezből készített felépítményekkel folytatták. A második világháború után kezdték a repülőgépipar mintájára alkalmazni a könnyűszerkezetek elvét. Korábban a hasznos terhetetőség a felét sem érte el a sajáttömegnek, a fejlődés során ez az arány megfordult, s ma már nem ritka az olyan gépkocsi, amelyiknek a  terhelhetősége nagyobb, mint a sajáttömege.

A sajáttömeg csökkentését elsősorban a konstrukciós kialakítás megváltoztatásával érték el: a "tárolószerkezet", vagyis a karosszéria vázszerkezetére fokozatosan mind többet terheltek rá az egész kocsitest teherviseléséből. 

Személygépkocsikon először a padlót kapcsolták hozzá az alvázhoz, majd később az elülső és a hátsó rész vázszerkezete is a tartószerkezet része lett. Amikor a tetőkeret és az ajtóoszlopok is részt vettek az egész kocsitest teherviselésében, már önhordó karosszériáról beszélhettünk. Az alvázkeret csökevénye is eltűnt, amikor a burkolólemezt is figyelembe vették a kocsitest szilárdságának kialakításakor.

A könnyűszerkezetek elvének a bevezetése vékony acéllemezekkel nem ment minden nehézség nélkül. Az első időben nem jelentkezett a várt tömegmegtakarítás. A kezdeti kudarcok sok embert elriasztottak az új építésmódtól. A hegesztéseknél mutatkozó repedések, a vékony acéllemezek korróziója, a gyártás nagy önköltsége azonban fokozatosan megszűnt, illetve megjavult. 

A fejlődés a Iegutóbbi időben olyan fokot ért el, hogy a ma rendelkezésre álló szerkezeti acélok további sajáttömeg-csökkentést tettek lehetővé.

Az utóbbi időben megjelent az alumínium mellett a műanyag is. Ezek széles körű elterjedéséhez természetesen szintén bizonyos fejlődési időre volt szükség. Az alumínium ellen szólt az acélénál lényegesen nagyobb ára, kisebb szilárdsága, jóval kisebb rugalmassága. Az alumíniummal való bánásmódot is meg kellet tanulni és be kellett gyakorolni. Ezzel szemben kedvező az alumínium korrózióállósága. Ma már a hegeszthetőséggel nincs  probléma, s a ragasztási technológia is számításba jöhet.

A zárt szekrényes tehergépkocsikon (bútorszállító, hűtő-, tartálykocsikon) is jól alkalmazható az alumínium, héjszerkezetű megoldásban. ltt ugyanis oldalablakok és ajtók hiányában a belső erők és feszültségek egyenletesen oszlanak meg.

A műanyagnak olyan előnyei, mint a jó alakíthatóság, hang- és hőszigetelés, vegyi ellenállóképesség stb. indokolják a karosszériaépítésben való mind fokozottabb felhasználását. Mind személyautó-, mind autóbuszkarosszériákat gyártanak már nagy sorozatban üvegszálas műanyagból. Tehergépkocsikon a vezetőfülkét készítik műanyagból. A műanyagot sokszor kombinálják az acéllal vagy az alumíniummal, pl. csak a belső burkolatot, vagy az ajtókat készítik műanyagból. Sok, folyékony anyagot szállító jármű tartályát csinálják műanyagból, elsősorban nagy vegyi ellenállóképessége miatt.
A műanyag karosszériák egyszerűbb és olcsóbb technológiával készíthetők, és könnyen javíthatók.

A sokezer autókonstruktőr között volt néhány magyar is (kattintás rájuk!):

..................

És egy kis történelem:

....

...............................

És egy kis visszatekintés a múltba és egy kis kitekintés a jövőbe: 

És most egy kis kikapcsolódás!