Nagy fajlagos teljesítményű motorokon üreges szelepeket alkalmaznak ( ábra). Az üreget félig megtöltik nátriumsókkal, amelyek jó hővezetők, s föl-le csapódva "szállítják" a hőt a melegebb helyről a hűvösebbre.

Lent a rugótányér felerősítésére láthatunk két példát.

A szelepek működtetése általában kényszernyitású és rugós zarású. 

A nyitást a vezérmű tengelyén levő bütykök végzik, több-kevesebb mechanizmus közbeiktatásával. Semmi közbeeső mechanizmusra nincs szükség, ha a bütyköstengely a szelep felett halad el, s bütyök közvetlenül a rugótányért nyomja (jobb oldali ábra). 

Itt érdekesen van kialakítva a rugótányér: két részből áll, s kialakításuk olyan, hogy a szelephézag állítását is ott lehet elvégezni. (A zöld alkatrész kissé elnyomjuk a rugó ellenébe, majd a kék tányért csavarjuk, így annak teteje sülyeszthető vagy enelhető. A helyes hézag beállítása után elengedjük a zöld alkatrészt, s annak recézettsége megakadályozza, hogy a szeleptányér elforduljon.) 

A szeleptányért gyakran úgy alakítják ki, hogy a benne vévő szerkezet a szelepet lassan forgatja, így a szelepzárás biztonságos marad. A kék tárcsában lévő golyócskákat egy erős tányérrugó ferde pályához szorítja. Löket végzése közben a ferde pálya elfordulásra kényszeríti a kék tárcsát, s vele együtt a szelepet. A löket végén a golyócskát a kis rugó visszatolja a ferde pálya végéhez. 

Egyszerű rugótányér és vékony szelepszár esetén egyenesvezetőre van szükség, hogy a bütyök ostorozó hatása ne akarja elgörbíteni a szelepszárat. Az egyenesvezető lehet hengeres vagy (egykarú) himbás. A himba (kétkarú) elkerülhetetlen, ha felül szelepeit, alulvezérelt motorról van szó. Itt a h szelephézag állítási lehetősége is látható.

De lehetőség van a szelephézagállításra a lökőtalpnál is. Az alábbi ábrán két típusa látható a lökőtalpnak: síktalpú és görgős. A síktalpunál gondoskodni kell arról, hogy a bütyök ne egy helyen koptassa a talpat, ezért a bütyök kissé el van tolva a középvonaltól: a lökőtalp lassan forog. A lökőtalp forgását természetesen nem lehet megengedni, ha a bütyök görgőn keresztül löki meg a lökőtalpat. Nagyobb motorokon, ha négy szelep van hengerenként, akkor két-két szelepet egy közös himba vezérel (jobb oldali ábra). 

A szelep és a bütyök közötti h távolságot mindig hézagmentesen kitölti a piros és a sárga alkatrészből álló szerkezet, mert közöttük - az A térben - a motor járása közben mindig nyomás alatt van az olaj, ami szétfeszíti őket. Amikor a bütyök tolja lefelé a szelepet, az A térből csak olyan minimális mennyiségű olaj tud a fojtáson keresztül kifolyni, hogy az nem befolyásolja a működést. A fojtófurat (valójában a piros és a sárga alkatrész viszonylag laza illesztése!) arra szolgál, hogy amikor a hőingadozások (tágulások, összehúzódások) miatt a h távolság lassan változik, az A tér akkor is tele legyen olajjal. A piros szelepgolyó akkor játszik szerepet, amikor az A térből - például hosszú állás miatt - az olaj egy része kicsurog. Induláskor (az olajnyomás megjelenésekor) a golyón keresztül pillanatok alatt bejut a szükséges mennyiségű olaj.

Az igen nagy fordulatszámú motorokon a zárást is kényszervezérléssel kell megoldani, mert csak túl erős rugó lenne csak képes nagyon rövid idő alatt felrántani a szelepet.

Erre mutat egy példát a jobb oldali ábra. Itt, mint látható, a szeleptányér pereme és a ház között minimális kotyogási lehetőség van, ami lehetővé teszi, hogy a szelep biztosan zárjon. .
 

A bütyökprofil kialakításakor figyelembe kell venni a lökőtalp (egyenesvezető) és a bütyök érintkezési módját. A piros vonal mutatja a síktalpú egyenesvezetőhöz tartozó függőleges elmozdulást (szelepemelkedést), a kék görbe pedig a görgős csatlakozásét. A teljesség érdekében berajzoltuk a szelepemelkedést arra az - elméleti - esetre (zöld vonal), amikor az egyenesvezető egy egyszerű egyenes vonal.

A bütyökgörbének olyannak kell lennie, hogy az előírt nyitvatartási szög alatt a lehető legnagyobb legyen az időkeresztmetszet. A bütyökgörbe szerkesztésekor abból kell kiindulni, hogy mekkora indulási sebességet, gyorsulást és elmozdulást akarunk megvalósítani.

A jobb oldali ábrán láthatjuk az összes alkatrész-fajtát, ami a szelepekhez, a szelepvezérléshez tartozik. 
 

Az utóbbi időben a mechanikus flexibilitás növelésének a szellemében nagy gondot fordítanak arra is, hogy a szelepek nyitása, zárása, nyitvatartási ideje stb. állandóan alkalmazkodjon az üzemi viszonyokhoz. 

És kísérleteznek forgó szelepekkel is.

De vannak olyan szerkezetek, melyek folyamatosan tudják változtatni a szelepnyitás mértékét, vagy automatikusan állítják a szelepnyitás kezdetét és mértékét stb.