A bal oldali ábrán egy oldalt szelepelt, vízhűtéses soros motor hengertömbje látható. A hengertömb fölött - egy tömítés közbeiktatásával - a hengerfej helyezkedik el. A hengertömb alsó részét a teknő (karterház) zárja.

A jobb oldali ábra felülszelepelt, alulvezérelt elrendezést mutat. További eltérés az előzőhöz képest abban van, hogy a henger nem egy darabból készül a hengertömbbel, hanem külön kell beleszerelni ("nedves" persely). Az alsó ábra V-motort mutat, amelyik már felülszelepelt és felülvezérelt A mellette lévő ábrán látható léghűtéses boxermotoron a hengerek szintén különálló darabok.

A henger és a hengertömb általában egy alkatrész, de külön alkatrészként is készülhet.  Az egybeépülésnek érdekes kivitelét mutatja a jobb oldali kép (aminek a fényképe az oldal tetején látható). Az alábbi ábrán többféle megoldás látható. Az első négy megoldásban a henger még egy darabból van a hengertömbbel, de az első kivételével perselyezve vannak
Ennek oka az, hogy a hengertömb anyaga (öntöttvas, ill. acél, de különösen az öntött alumínium) nem mindenben fele! meg a henger felületét érő, igen nagy igénybevételeknek (siklási tulajdonságok, élettartam, hőhatás stb.) 

A perselyeket mindhárom esetben elég szoros illesztéssel kell besajtolni a helyükre, hogy a hővezetés jó legyen. 

A hővezetés szempontjából sokkal kedvezőbb az utolsó két megoldás, ahol az ún. száraz perselyek helyett "nedves" perselyeket alkalmaznak. 

Előnyük, hogy a hő rövid úton tud átmenni a hűtőfolyadékba. Itt természetesen tömítési problémákat is meg kell oldani (lásd alul).

Már gyártottak olyan motorblokkot is, aminek a belseje hagyományos anyagból készült, s arra öntötték rá a külső köpenyt aluminiumból (lent, bal oldalt). 

Ugyancsak a súly csökkentése érdekében készíthetik a motorblokkot aluminiumból, amibe bepréselik a perselyt (lent, jobb oldalt).

Léghűtéses motorokon - érthető okokból - minden egyes henger önálló alkatrész. Az itt bemutatott négy megoldásból háromra a hűtőbordákat utólag rakták fel, természetesen más anyagból, mint amiből a persely készül.

A henger és a hengerfej közé tömítést kell, amely hosszú ideig kibír nagy hőmérsékletet, és elég elasztikus ahhoz, hogy a megmunkálási egyenetlenségeket (pl. a megmunkált felületeken maradó századmilliméteres nagyságrendű barázdákat) kitöltse. Legegyszerűbb a két-három milliméter vastagságú alumínium vagy vörösréz lemezből kivágott tömítés. 

Néha több vékony lemezt helyeznek egymás fölé, s a kivágásoknál az alsó lemezt fölperemezik. 

A tiszta fémtömítés előnye az olcsóság, hátránya, hogy csak ott lehet alkalmazni, ahol a hengertömb, ill. a hengerfej elég robusztus ahhoz, hogy a leszorító csavarokat jól meg lehessen húzni. Inkább csak dízeleken alkalmazzák. Természetesen minden ilyen tömítést csak egyszer lehet használni. 

Ha a csavarokat valamilyen okból akárcsak meglazítják, az egyszer már megnyomott lemezeket el kell dobni a mikrobarázdák miatt.
Drágább, de többször használható, s lényegesen kisebb leszorító erővel is jól tömít az "azbesztbetétes" tömítés (alsó ábrák).
 
 

Természetesen ezeket is csak egyszer szabad összepréselni. A jobb oldali ábra  két megoldást mutat.