Kormányzáskor a gépkocsivezető a kormánykereket forgatja, aminek a tengelye áttételen keresztül kapcsolódik a kormányzott kerekek csuklós mechanizmusához, illetve a kikormányozandó kerekekhez. Az alapáttételt az ún. kormánygép valósítja meg, de a tényleges áttételt a csuklós mechanizmus rudazatának méretarányai is befolyásolják. Az áttétel általában nem állandó, a kikormányozottsággal (a kerekek elforgatásához szükséges erő növekedésével) arányosan nő (legtöbbször a csuklós mechanizmusban lévő elforduló kar végének köríven való mozgása eredményeként). 

A kormánygépnek a múltban igen sok változatát alkalmazták, ma már csak négy féle fordul elő.

A kormánygéppel szemben támasztott követelmények:

- Nem lehet önzáró: a kikormányzott kerekek is forgathassák az elengedett kormánykereket.
- Jó legyen a hatásfoka.
- Minimális legyen a kotyogása: azonnal reagáljon a kormánykerék elfordítására.
- Lehetőleg legyen az áttélele sebesség függő.

A legelterjedtebb fogasléces kormánygépet itt láthatjuk: rendkivül egyszerű és megbízható szerkezet. 

A szervokormányokat eleve úgy készítik, hogy képes legyen a kormánygép szögáttételét változtatni! 

Kis sebességű manőverezéskor kis kormányelfordulásra nagyot forduljon el a kerék. 

Ne kelljen ilyenkor nagyon sokszor körbetekerni. 

Nagy sebességnél pedig ellenkezőleg, a kormányelfordítás kis kerékelfordítással járjon, hogy ne tudjuk könnyen elrántani az autót a menetirányából. 

Erre egy nagyon egyszerű megoldást talált egy Bishop nevű feltaláló a hetvenes években: különleges fogazást talált fel!

Az alábbi (ritkábban alkalmazott) kormánygép érdekessége a golyósor, ami jó hatásfokot eredményez:

Még ritkábban előforduló kormánygépet mutat lent a bal oldali ábra. A mellette lévő kormánygépet főleg nehéz haszonjárművekbe építik. 
....