Szegő Iván Miklós:

(Részletek)

Kossuthról Magyarországon kevesen tudják, hogy apja szlovák eredetű családból származik, édesanyja pedig felvidéki szász. Az "igazi magyarrá válás" iránti igényt, és hazafias érzelmét egészen a nacionalizmus szintjéig emelte. Érthető Kossuth nacionalizmusa, hiszen a neofiták túlbuzgósága közismert. (Neofiták: felnőttként hitet váltók.) 

A 19. századig a magyarok és a szlovákok többnyire együtt küzdöttek a Habsburg-uralommal szemben, így a két nép közötti nemzetiségi ellenségeskedés nem volt jellemző. A 19. században, a nemzeti ébredés után viszont kezdtek szétválni a magyar és a szlovák törekvések, így valaki vagy magyarnak, vagy szlováknak kezdte magát vallani, és ebben nem mindig a származás játszott döntő szerepet, hanem az adott személy önmeghatározása. 
A Kossuth név egyébként szlovákul bakot jelent, ami azért érdekes, mert a Kossuthok nemesi címerében is bak látható.

Kossuth ősmagyar eredetűnek mondta magát. Ennek ellenére családjában volt még egy Kossuth Lajos, akit a szlovákok támogatása miatt a magyar államférfi által irányított magyar hatóságok fogattak el 1849 elején. Ez a "szlovák" Kossuth Lajos túróci főszolgabíró volt, és Hurbán szlovák csapata számára toborzott újoncokat, amikor rokona, a "mi Lajosunk" éppen az Országos Honvédelmi Bizottmány élén szervezte az ellenállást Windisch-Graetz császári hadai ellen: a magyar Kossuth emberei tartóztatták le a szlovák Kossuthot. 

A Kossuth család Túróc vármegyéből származott, és akik itt maradtak, azok szlovák érzelműek voltak. A "mi Lajosunk" apja, Kossuth László is Túrócban született, de később Zemplénbe költözött, így a "mi Kossuth Lajosunk" ritkán tartotta a kapcsolatot a túróci rokonsággal, amely erősen szlovák érzelmű maradt. Kossuth György, a nagybátyja például a 19. századi viták kirobbanásakor már a szlovák nemzeti mozgalom mellé állt. 

A forradalom és szabadságharc idején Kossuth túlzott magyarosító szándéka bőszítette fel a szerbeket, és később a románokkal is komoly konfliktusba keveredett. Igaz, a románokkal 1849 második felében már kereste az együttműködést, csak ekkor már hiába. 

Mindez azért fontos, mert Kossuth túlkompenzálta származását, és izgága politizálásával felbőszítette az ortodox vallású déli és keleti országrészben lakó románokat és szerbeket.