.

Miből lesz a szakkollégiumi mozgalom?
Fényes szelek
 

A gyökerek…
Az angolszász országokban valamikor régen rájöttek, hogy nem feltétlenül hatékony az oktatás azon formája, amikor a diákok (pontosabban hallgatók) egy zsúfolásig megtelt hatalmas teremben több százan figyelik a nagytudású professzort, miközben csak “a toll sercegése, a légy zümmögése hallik”. Jobb esetben.
Ezt hívjuk poroszos oktatási modellnek. A barbár ángliusok ezzel párhuzamosan kifejlesztett oktatási rendszere a kiscsoportos foglalkozásra, a diákok bevonására alapoz, a teljesítményt nem a vizsgaidőszakban megszerzett érdemjegy, hanem főleg a szorgalmi időszakban elvégzett munka alapján ítélik meg. Napjainkban is ez a trend, és hatásait láthatjuk is, ha fölcsapunk (vagy kikeresünk az interneten) egy világrangsort az egyetemekről. Ezekben általában az első tízbe két európai egyetem képes bekerülni: az Oxford és a Cambridge. Van egy másik té-nye--ző-je is a kialakult helyzetnek: ezek az egyetemek általában a város szélén, az erre a célra létrehozott campusokban kaptak helyet. Itt, a világtól elzárva voltak a kollégiumok is. A College, ami ebben az összefüggésben nem főiskolát, hanem kollégiumot jelent, az a hely volt, ahol a legtehetségesebb diákokkal az úgynevezett tutorok foglakoztak. Ezek a diákok többet tanulhattak a többieknél, az oktatásuk egyénre szabott volt.
Később Franciahonban is létesült ilyen intézmény, Párizsban hozták létre, és a szépen csengő École Normale Supérieure (ENS) nevet kapta. Célja a leendő akadémikusok képzése volt, természetesen kis létszámban. Az intézmény ma is létezik, és az eredeti céloknak megfelelően működik, Franciaországban egyébként a párizsin kívül még három ENS leledzik napjainkban.
A dualizmus hippijei
A dualizmus korában átszerveződő magyar felsőoktatásban is szükségesnek látták a nyugati minta átvételét, Báró Eötvös József 1895-ban megalapította az Eötvös Collegiumot a Budapesti Tanárképző Főiskolán. A Collegium amellett, hogy a magyar akadémikusok képzési helyévé vált - itt végzett többek közt Kodály Zoltán, Kosáry Domokos, vagy Keresztúry Dezső -, a szabad gondolkodás és szellem zászlóvivője is volt egyben.
Nők 1895-től felvételizhettek egyetemre. (Persze nem minden szakra: bölcsészek, orvosok, vagy gyógyszerészek lehettek.) Az Eötvös Collegium alapításától kezdve koedukált volt. Egy olyan társadalmi közegben, ahol a házasság előtti együttélés az értékekkel való durva szembefordulást jelentett, a párok boldogan éltek egy szobában. Demokratikus elvek alapján szervezték a közösségüket - természetesen mindenkinek volt szavazati joga.
A Collegium a két világháború között tovább folytatta a magas színvonalú képzést; a felvételi szempontjaiban nem vette figyelembe a származást, a numerus clausus nem vonatkozott rá.
1950-ben aztán természetesen megszűntették, mint a szabad gondolkodás, a kritikus szemléletmód és a demokratikus szervezetek bástyáját. A rendszer nem fogadhatott el egy olyan intézményt, ahol kérdezni tanítják az embereket. 1957-ben pártfelügyelet alatt újjászervezték az ország első szakkollégiumát, de már nem közvetíthetett olyan értékeket, mint azelőtt.

A NÉKOSZ
1946-ban, épp hogy véget ért a II. világháború, az ország az újjáépítés keservét nyögte, de a háború végének örömét is átélték az ország lakói. Sorra nyíltak a Népi Kollégiumok, hogy a vidéki, alacsony sorból jött fiataloknak lehetőséget biztosítsanak a tanulásra. Megszületett a Fényes szelek nemzedéke.

„Sej, a mi lobogónkat
fényes szelek fujják,
sej, az van arra írva:
éljen a szabadság!
Sej, szellők, fényes szellők,
fujjátok fujjátok -
holnapra megforgatjuk
az egész világot.”

A dal 1945 után indulóvá vált, az 1945-1948 közötti korszak egyik elnevezése is innen származik, fényes szelek korának hívják. A kulcsgondolat a történelemszemlélet szempontjából a holnapra megforgatjuk / az egész világot sorokban rejtőzik.
A frissen uralkodóvá vált ideológia a munkás és paraszt származásúak tanulását támogatta, a NÉKOSZ - a Népi Kollégiumok Országos Szövetsége - szervezte a mozgalmat. A népi kollégisták az illegalitásban már 1945 előtt is szerveződtek, de a háború után a hatalom egyértelműen támogatta a mozgalmat. A NÉKOSZ-nak a legfelsőbb szinten is volt támogatója, Rajk László személyében. Az alacsony sorból érkező fiatalok pedig tódultak a mozgalomba, amelynek szervező erejét a tanulás lehetősége és a demokratikus intézményrendszer jelentették. A Rákosi-rendszer kezdetén azonban a gondolkodni és tanulni vágyó, demokratikusan szerveződő fiatalság szervezete hamar szálka lett a hatalom szemében, a mozgalmat 1949-ben megszűntették. A rövid tündöklés után is olyan művészeket adott az országnak, mint a mozgalomról filmet is készített Jancsó Miklós, vagy a magyar népmesék mesélőjeként, és Columbo magyar hangjaként ismert Szabó Gyula.
“Lehet, lehet, de nem nagyon szerencsés”
1969-ben a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem (a Corvinus jogelődje) fiatal tanársegédje, Chikán Attila (aki azóta gazdasági miniszter, és a Corvinus rektora is volt) néhány lelkes, vidéki sráccal nekilátott egy olyan kollégium szervezésének, ami lehetőséget biztosított az alacsony sorból származó fiataloknak a felzárkózásra, a szakmában való komolyabb elmélyedésre. Szabó Kálmán, az egyetem akkori rektora, aki a NÉKOSZ mozgalomban szocializálódott, a kezdeményezés mellé állt. Az intézmény 1970-ben indult és a szakkollégium nevet kapta. A fiúknak lehetőségük volt olyan előadókat meghívni, akik a fennálló politikai rendszerről “másként” gondolkodtak, illetve olyan szerzőket olvasni, akiket abban az időszakban szinte lehetetlen volt elérni. Chikán emellett megmutatta a vidéki srácoknak a budapesti éjszakai életet, a kávézókat. A szakkollégium első nyári táborában, Harkányban a rendőrökkel is összetűzésbe kerültek: éjjel bemásztak a fürdőbe egy kis éjszakai úszásra. 1973-ban aztán felmerült, hogy a kollégium felveszi Rajk László, a NÉKOSZ nagy támogatója nevét (“Szegény Laci, ha ezt látná, de közénk lövetne…”), meghívták Aczél Györgyöt, a magyar oktatás és kultúra legfőbb irányítóját a kollégiumba, majd az előadás végén megkérdezték, lehetséges-e, hogy felvegyék a nevet. Aczél föl-alá járkált a kis szobában és azt mondta: “Lehet, lehet, de nem nagyon szerencsés.”
Hogy lesz ebből mozgalom? - a hőskorszak
A Rajk nagy hatással volt az egyetemi életre, olyan szellemi műhellyé vált, amely mindig az illegalitás határán egyensúlyozott, a volt szakkollégisták által megalapított szervezet, a VOSZK, pedig igazi lobbycsoporttá alakult. Először a marxizmus és Marx műveinek “máshogy” olvasása iránt érdeklődők egy csoportja vált ki a szervezetből, megalapítva a Társadalomelmélet Kollégiumot (TEK-et), majd sorra alakultak az egyetemeken a Rajkhoz hasonló szervezetek szakkollégium néven. Megszerveződött a pécsi közgazdász oktatatás szakkollégiuma is, amely sajnos a folyamatos szervezeti viták, és az UNIV felépülése miatti átköltözés után megszűnt. 1983-ban az ELTE jogi karán megalakult a Bibó István Szakkollégium. A szakkollégiumok közös jellemzője volt a Rajk által meghatározott három pillér, a szakmaiság, a közösség és a társadalmi érzékenység értékként való elfogadása, és a demokratikus elvek alapján való szerveződés. A kollégiumok tagjai egymásra találtak a kritikus gondolkodásban, és a demokratikus intézményrendszer iránti igényükben. (Kövér László minidemokráciáknak nevezte a szakkollégiumokat.) A mozgalom a 80-as évek elejétől aktív véleményformáló szerepet töltött be a Magyarországon beinduló átalakulási folyamatokban. Ennek az együttgondolkodásnak a jegyében került megrendezésre az első közös szakkollégiumi találkozó 1985. augusztus 26-30. között, mégpedig IV. Országos Szakkollégiumi Találkozó néven, hogy elkerüljék a rendforgató újfajta kezdeményezés látszatát - ami akkoriban meghiusíthatta volna a kivitelezést. Ezen a szarvasi NYATÁ-n (Nyári Találkozó) öt napon keresztül folyt politikai tanácskozás olyan kérdésekben, amelyek nagyjából lefedték azt a problémahalmazt, amelyen az országban felleltározható volt 1985-ben, a környezetvédelemtől a kisebbségi problémákig. A második találkozó Pápán volt 1987-ben. Az egyes kollégiumok által szervezett nagy programok közül talán a legélénkebb vita a gazdasági reform és demokrácia témakörében bontakozott ki. A bevezető előadást Vályogos Győző, Kaderják Péter és Dénes Ferenc, a Rajk végzős diákjai tartották, felkért hozzászóló volt Bokros Lajos, a Pénzügykutatási Intézet tudományos munkatársa.
Az 1988-ban rendezett szárszói NYATA volt az utolsó politizáló találkozó, amelyben a korabeli ellenzék is képviseltette magát. “Az 1997/98-as tanév annak a felismerésnek a jegyében indult, amit a pápai találkozó mélyített el: a rendszer bármilyen radikális kritizálásában elértük a falat, most már nem érdemes a falon túlra, a hatalmon lévőkhöz átkiabálni, hiszen úgyse hallják meg, magát a falat kell ledönteni. 1988 márciusában megalakult a Fidesz, amely kétségtelenül a szakkollégiumok közötti együttműködés csúcspontja és politikai értelemben a kiteljesedése volt.” A Szárszó ‘88 már a hagyományos szakkollégiumi és klubmozgalom hattyúdala volt.
Itt essen pár szó (az akkori) Fidesz és a szakkollégiumok kapcsolatáról. A Fiatal Demokraták Szövetségét a Bibó Szakkollégiumban alapították 1988. március 30-án a Rajk és a Bibó tagjai. A Fidesz tehát a szakkollégiumi mozgalomból nőtt ki, de az alapítók nagy része ma már nem tagja a pártnak. Ők nem politikusok szerettek volna lenni, hanem a saját szakterületükön kívántak inkább elhelyezkedni. Egy közgazdász 35 évesen menedzser lehetett, a politikusokéval nem összehasonlítható jövedelemmel. Tehát a mai Fidesz MPSZ-nek már sem tagjai vonatkozásában, sem az ideológiájában nincs köze a szakkollégiumi mozgalomhoz, bár tény, hogy a legfelsőbb vezetést alkotó hölgyek és urak nagy része szakkollégista volt.

Modern idők
A rendszerváltás után a szakkollégiumok identitásválságba kerültek. Keresték a helyüket, a választ arra a kérdésre, hogy mit adhat egy ilyen intézmény a piacgazdaságban, és demokratikus jogrendszeren szocializálódott egyetemi hallgatóknak. A választ a szakmai vonal erősítésében találták meg. A szakkollégiumok (köztük a Janus Pannonius Közgazdasági Szakkollégium is) ma szabályzatukban rögzítik, hogy intézményi szinten nem fogalmaznak meg politikai véleményt. Fontos, hogy az intézményekben megjelenjenek az egymással versenyző vélemények, de ezekről szakmai érvek mentén kell vitatkozni. 2008-ban több mint 30 szakkollégium működik Magyarországon, teljesen különböző feltétel- és szabályrendszerrel, de ugyanazon elvek, értékek működtetik őket. A szakmaiság, és a közösség tartja össze ezeket a szervezeteket, a mozgalmat pedig a kétévente megrendezett NYATÁ-k és Tőserdei Találkozók, az Interkollok, és a közös álláspontok kialakítása az egész mozgalmat érintő kérdésekben.
A cikket a szerző azzal az egyszerű és suta következtetéssel zárja, hogy a szakkollégiumi mozgalom, megküzdve a rendszerváltozás utáni identitásválsággal, napjainkban él és virágzik, és reményei szerint ez sokáig így is marad!

Somogyi Gergely