I. A MAGYAR ETNIKUMÚ REÁLÉRTELMISÉG MEGTEREMTÉSE.*

A magyar társadalom ezer éves deformációját jelentette az a tény, hogy soha nem volt jelentős magyar etnikumú polgársága. A nyugati társadalmakhoz képest kevés polgár élt a magyar királyságban, az is szinte mindig döntően idegen etnikumból került ki. Ezért aztán minél erősebb volt a nemzeti érzés, annál erősebb a polgárellenesség is. Ezt használta ki mindig a feudális uralkodó osztály. A nép fiaiból nagyon kevés tehetség emelkedhetett fel, azok is szinte kivétel nélkül humán pályákra, pedagógusnak, tanárnak, köztisztviselônek, azaz az állam szolgáinak mentek. A polgárosodástól, azaz a gazdasági pályáktól a nép tehetséges fiainál is jobban távol tartotta magát a nemesi réteg.

1945 után a magyar demokrácia felismerte a népi származású reálértelmiség hiányát. Minden párt egységesen támogatta a paraszt és munkás fiatalok egyetemekre kerülését. E századi történelmünk legfényesebb lapjai a NÉKOSZ-ról szólnak.

A rövid életű demokráciát ugyan gyorsan elnyomta a sztálini önkény. A moszkovita idegenjeinek joggal féltek a népi értelmiségtől. A NÉKOSZ-t ugyan gyorsan felszámolhatták, de a nép fiainak tömeges értelmiséggé képzését nem. Ezekből a fiatalokból janicsárokat, a rendszerük kiszolgálóit akarták nevelni. Ez a szándékuk azonban csúfos kudarcba fulladt. 

a. Ezekből a fiatalokból lett az 1956-os forradalom lelke, motorja. Belőlük került ki a Petőfi Kör, ők voltak a Munkástanácsok és a Forradalmi Bizottságok hangadói, majd a fegyveres harc tisztikara.

b. Ez a népi származású értelmiség tette ki a többségét azoknak, akik jellemző módon először szereztek igazán becsületet, nemzetközi elismerést mint magyar kivándorlók. Az Egyesült Államok folyamatosan figyelemmel kiséri a század során bevándorló etnikumok teljesítményét. Ebben a században csak három olyan bevándorló csoport akadt, amelyik pár évtized után megelőzte az angolszász eredetű korábbi bevándorlók utódait:
- Az antiszemitizmus elől menekülő európai zsidóság.
- A koreai, kínai bevándorlók.
- Az 56-os magyarok. 

c. A népi származású értelmiség tette lehetővé, hogy végrehajtsuk és megvédjük az 1968-as gazdasági reformot. Az, hogy a gazdasági reform lement a vállalati, a szövetkezeti élet mindennapjaiba, hogy mi lehettünk a legvidámabb barakk, annak köszönhetjük, hogy a magyar reálértelmiség lelkében népi maradt. 

d. A népi származású értelmiség érdeme, hogy a háztáji, a másodgazdaság a teremlőszövetkezeti, a vállalati vezetőktől jövedelemteremtő igyekezetéhez segítséget kapott. Mi még mindig nem szoktunk le arról, hogy az események alakulását a felső vezetés kezdeményezésének tulajdonítjuk. Hiába találta volna ki a pártvezetés a háztájit és a másodgazdálkodást, ahhoz két alapvető feltételre volt szükség:
- Támogassák a vállalatok és termelőszövetkezetek.
- Erős legyen a lakosságban az a hajlam, hogy a jobb élete érdekében hajlandó lényegesen többet dolgozni.

e. A többi szocialista országénál lényegesen szabadabb kulturális élet első sorban azoknak a népi származású értelmiségieknek köszönhető, akik 1945 után kerültek be a magyar humánkultúrába. Mindmáig elhallgatjuk, hogy az elmúlt ötven év kulturális életének derékhadát azok az írók, zenészek, művészek, színészek, filmrendezők jelentették, akik a háború előtti viszonyok között nem is álmodhattak volna arról, hogy kiemelkedhessenek.

f. A népi származású értelmiség érdeme a békés és gyors rendszerváltás. 1990-ben a magyar politikai élet dinamikáját azok adták, akik az előző rendszerben végeztek egyetemet, válhattak értelmiséggé. Ennek a rétegnek a végső győzelmét ugyan csak a legutóbbi választás hozta meg. Ae ez már csak a pont volt a mondat végén.

A legnagyobb nemzeti kincsünk, az erős magyar értelmiség lényegében egy embertelen politikai rendszer gonosz szándékának köszönhetően jött létre. Nemcsak az igaz, hogy a pokolba vezető út is jószándékokkal van kikövezve, hanem az is, hogy a boldoguláshoz vezető úton is szép számmal vannak gonosz szándékból lerakott kövek.
 

Részlet a Növekedés és globalizáció c. könyvből. (Az elmúlt ötven év stratégiai kérdései. Mire építhetünk? Növekedéskutató Intézet, 1999.)