Szincerus Ateista - Homo Sincerus

Sokféle ateista van. A szincerus ateista nem tagadja az istent (isteneket), de a saját filozófiáját, világnézetét nem az istenben, hanem az emberben, a jóakaratú, szabad emberben, azaz az igaz emberben, a homo sincerus-ban (ismerkedjen meg vele!) való hitre építi, tiszteletben tartva minden más hitet, vallási vagy politikai világnézetet, amennyiben az nem akar ártani a jóakaratú, szabad embernek. A szincerus ateista tehát nem istentagadó, egyszerűen "csak" istentelen, az ateista szó eredeti értelmében.

A szincerus ateista nem kérkedik azzal, hogy ateista, hogy nem hisz az istenben, mert azzal mások érzéseit sértheti. A szincerus ateista nem provokál vitát az isten létéről, ilyen vitába nem bocsátkozik sem az istenhívőkkel, sem az "erős" (istentagadó) ateistákkal. Ha kérdik, csak azt mondja el, hogyan él isten nélkül:..

A szincerus ateista (is) hisz abban, hogy a világ végtelen mind időben, mind térben. A világ időben örökkévaló, nem csak előre, hanem "hátrafelé" is: az örökkévalóságnak nincs vége, de kezdete sem volt. A világ a térben is végtelen: sem fizikailag, sem logikailag nem lehet a végére érni, mert minden után van még valami (a világűrben kifelé, az atomban befelé!). A világ mind időben, mind térben folytonosan alakul (egyedül a változás állandó). Hisz abban, hogy a világmindenség megvolt, megvan és meglesz természetfölötti hatalmak nélkül. Ugyanakkor tudja, hogy az emberek egy része mélyen hisz a világteremtésben, de a szincerus ateista azt személyes ügynek tekinti, ezért nem vitatkozik rajta.

A szincerus ateista (is) materialista. A Földön jár, nem csak fizikailag, de lélekben is: hisz a tudatban, a gondolkodásban, az érzésekben, érzelmekben stb. is, mint az anyagi folyamatok különleges, fejlett formáiban, melyek közül a legbonyolultabb, legfejlettebb jelenség a lélek. Ebből következik azonban, hogy ezek a jelenségek - például a lélek - nem léteznek anyag nélkül, azaz ember nélkül. Ugyanakkor tudja, hogy az emberek egy része mélyen hisz az emberi testtől elvonatkoztatott lélekben, de a szincerus ateista azt személyes ügynek tekinti, ezért nem vitatkozik rajta.

Mivel a szincerus ateista is - mint minden ateista - az emberben való hitre építi filozófiáját, ezért tetteiért maga vállal felelősséget, nem kér feloldozást bűneiért, megbánása esetén legfeljebb embertársaitól kaphat bocsánatot. A szincerus ateista (is) szilárd erkölcsi alapon áll, amit a szincerizmusban talált meg, melynek elemei - vagy azok többsége - természetesen megtalálhatók majdminden erkölcsrendszerben, így a valláserkölcsben is. A szincerus ateista éppen ezért nem sajátítja ki a szincerizmust, de minden eszközt megragad, hogy a homo sincerus (igaz ember) eszméjét, a szincerizmust hírdesse, főleg azok körében, akik semmilyen erkölcsi-világnézeti hatás alatt nem állnak.

Ugyanakkor megalkuvás nélkül harcol azon szervezetek (egyházak, pártok) ellen, melyek kisajátítva a szincerizmusban is meglévő világnézeti alapokat, hívőiket, híveiket minden eszközzel gátlástalanul befolyásuk alatt akarják tartani, a nemhívők között pedig finom vagy dúrva "hittérítést" folytatnak - hatalmuk megtartása érdekében.

.....1. A szincerizmus megvalósítása saját köreiben.
.....2. A szincerizmus hirdetése, a jóakaratnak, mint a tiszta emberi kapcsolatok, az erkölcs, a közmorál alapjának az erősítése - a gondolat- és az akaratszabadság talaján - az emberek (főleg a fiatalok) gondolkodásában és tetteiben, más szóval a szincerus ideál példaképül állítása.
.....3. Az ateista (istentelen) szó negatív csengését pozitívra változtatni: tudatosítani a köztudatban, hogy az ateistáknak is van hitük, saját erkölcsrendszerük, a szincerus ateistáknak nem is akármilyen (szincerizmus)!

Az összefogás lehet spontán egymásra találás (körökben, klubbokban stb.), ami idővel átalakulhat alulról építkező társadalmi és/vagy politikai szervezetté (egyesületté, mozgalommá, szövetséggé, "egyházzá", párttá stb.).

A szincerusok hitvallásának, a szincerizmus alapelveinek fogalmazói - ebben a minőségben - nem szeretnének előtérbe kerülni, nem kívánnak szervezők lenni, nem akarnak vezető szerepet vállalni, mert úgy érzik, hogy erre nem alkalmasak, de támogatják az egymásra találást fórumukkal, ahol meg lehetne vitatni, hogy egyáltalán
   - mennyire jó választás egy ateistának a szincerizmus;
   - milyen esélye van a szincerus mozgalom elterjedésének akár az ateisták, akár a hívők között;
   - hogyan, miként lehetne a szincerizmus és a szincerus ateizmus "tanait" mélyíteni, kutatni, fejleszteni, terjeszteni;
   - kiknek, hogyan kellene elindítani a szervezkedést;
   - milyen szervezeti forma, milyen szervezeti felépítés lenne a legalkalmasabb;
   - milyen eszközökkel lehet/szabad harcolni az emberek hitével, meggyőződésével hatalmuk védelme érdekében visszaélő szervezetekkel (egyházakkal, pártokkal);
   - milyen személyes kontaktusokra lenne szükség a tagok között, az együttléteket (találkozókat, értekezleteket; gyűléseket, tanácskozásokat, konzultációkat, vitadélutánokat, kritika-önkritika-estéket stb.) mivel lehetne/kellene kitölteni stb.?

A fórumunk tehát nem az ateizmussal akar foglalkozni általában, hanem egyetlen ateista irányzattal, a szincerus ateizmussal, a szincerus ateisták összefogásával, szerveződésével, illetve a maguknak kiválasztott világnézettel, a szincerizmussal, a szincerizmus fejlesztésének, terjesztésének a kérdéseivel.