Felhatalmazva
érzem magam, hogy élvezkedjek, hogy rendetlen legyek, hogy extravagáns legyek. Annyiszor megéltem, hogy legkedvesebb barátaim, rokonaim idõ elõtt elmennek; mielõtt még megérték volna azt a szabadságot, amit az öregség hoz magával.

Ki
törõdik azzal, hogy játszok a kompjuteren? Hallgathatok régi muzsikákat, nézhetek régi filmeket, ha úgy tartja a kedvem  és meg is teszem.

Sétálok
a vízparton egy olyan fürdõruhában, amiben kidomborodnak a testrészeim, és önfeledten vetem bele magam a hullámokba, ha jól esik, és nem törõdök a motorcsónakokból rám vetett sajnálkozó pillantásokkal. Õk is lesznek öregek. Ha lesznek.

Tudom,
persze, azt is, hogy idõnként, sokszor feledékeny vagyok. Összetett egyéniségem, reális világnézetem, a kényelmességem, a képzelõerõm, a becsületességre való kényességem, igényességem,  az emberekben való bizalmam nem csökkent. Maradtam jóindulatú és nagyvonalú. Most sem helyezem elõtérbe az anyagiakat, még kevesebbet adok a formaságokra. És hát van is néha mit elfelejteni az életbõl. De azért a legfontosabb dolgokra emlékszek.

Hát
igen, életem során azért megtört néhányszor a szívem. Hogyne tört volna meg, amikor elveszítesz valakit, akit szerettél, amikor egy gyerek szenved, vagy elüti a cicádat egy autó? Vagy elhagy a kedvesed. De a megtört szív az, ami erõt ad és megértést és részvétet kelt. Egy olyan szív, mely sosem szenvedett, érzéketlen maradt minden iránt, az sosem fog örömöt érezni a tökéletlenség felett.

Én
nagyon boldog vagyok, hogy elég soká éltem ahhoz, hogy megõszülhessek, hogy a fiatalos nevetésem mély ráncokat mart az arcomra. Oly sokan vannak, akik soha nem nevettek, és oly sokan, akik nem érték meg, hogy õsz hajszálaik legyenek.

Ahogy
múlnak az évek, úgy egyre könnyebb pozitív lenni. Egyre kevesebbet kell törõdni azzal, mit gondolnak mások. Én nem teszek fel magamnak kérdéseket. Ráadásul fenntartom magamnak a jogot, hogy ne legyen igazam.

Nos,
elmondhatom, hogy nem bánom, hogy  öregszek. Szabaddá tesz. Szeretem azt, akivé váltam. Nem akarok örökké élni, de amíg itt vagyok, nem fecsérlem olyanra az idõmet, mint, hogy mi lett volna ha..., vagy azon izgassam magam, mi lesz majd. 

Mindig
úgy érzem, hogy mosolyogjak, és a szívbõl fakadó igaz barátságokra nagyon vigyázzak!

Szeretettel
ajánlom a fenti gondolatokat kor- és kórtársaimnak. És ajánlom még, hogy mindig nevessetek a saját hülyeségeiteken, mert a nevetés az élet legnagyobb adománya és erõsíti az immunrendszert.